Puzder Betti az ajaksatír modullal búcsúzik az Alexandra Academy sminktetováló képzéstől, de itt még szert tett néhány említésre méltó tapasztalatra, értelmet nyert számára a gumilapozás és azt is megtudta milyen az, amikor a a vendég igazán megbízik a tetoválóban.
Miért kell annyit gumilapozni?
A képzés során az a kérdés is értelmet nyert számomra, hogy miért veszik itt olyan komolyan a gyakorlást és a házi feladatot: hát azért, hogy minket segítsenek abban, hogy készséggé tudjanak fejlődni a mozdulataink, hiszen a kezünknek egy teljesen idegen pozíciót kell megszoknia. Hajlamosak vagyunk úgy fogni a tetoválógépet, mint ahogy megtanultuk gyerekkorunkban a ceruzát használni, de ahhoz, hogy megfelelőképpen tudjunk dolgozni, merőlegesen (vagy majdnem merőlegesen) kell, hogy a tű a bőrbe hatoljon. Azt, hogy ez a specifikus kéztartás kellően precíz legyen, nem lehet másként elérni, csakis gyakorlással, még ha néha úgy is tűnik, mintha az oktatóink kézi egységgel a kezükben születtek volna, olyan könnyedén megy nekik ugyanaz, amivel mi vért izzadunk.
a tökéletes átmenet
Amire ugyancsak jó a gumilap, hogy megtanuljuk a tökéletes átmenet elkészítését, az éles bevetés előtt. Az átmenetet igénylő félsatír technikát csak abban az esetben érdemes elkészíteni, ha elég vastag az ajak, mert így van elég helye az átmenetnek, így lehet szépen kidolgozni. Valamint akkor, ha a saját ajakszínnél kicsit sötétebb, erőteljesebb a választott pigment, mert össze kell hogy olvadjon ez a két árnyalat, hiszen ennél a technikánál a száj belső fele tetoválatlan marad.
Mi az igazi bizalom vendég és tetováló között?
Julcsi élő bemutatóján láthattuk a maximális bizalom iskolapéldáját. Döbbenet volt azt látni, hogy a vendég teljes egészében Julcsira bízta a tetoválását. Nem volt semmilyen kikötése sem forma, sem szín terén. Korábbi munkái alapján annyira megbízott a szakértelmében, hogy nyugodt szívvel feküdt a kezei közé. Ezt én is meg akarom tapasztalni!
amikor komoly fejtörést okoz a vendég igénye
Miközben a szemöldök és szemhéj modelljeim gyógyulnak, eljött az ideje, hogy az ajaktetoválásban is kipróbáljam magam.
Az első modellem egy nagyon egyedi, nehezen kikeverhető természetes, de pirosba hajló árnyalatot szeretett volna (olyat, amilyen a kisbabáknak is van). A két oktatónkkal hárman fejtegettük, melyik színekből is tudnánk kikeverni a megfelelőt. Készítettünk több próba verziót is, mire sikerült 3 pigmentből kikeverni a tökéleteset. Nagyon élveztem a tetoválás folyamatának ezt a lépését, biztos vagyok abban, hogy jobban bele fogok majd a munkám során mélyedni a színek világába, hogy mindenkinek megadhassam a vágyott árnyalatot.
Érdekes volt azt látni azt is, hogy mennyire különböző az emberek fájdalomérzete. Volt olyan, aki alig bírta kifeküdni a kezelés idejét, annyira fájt neki és sietni kellett vele, vagy épp az ellenkezője, aki állítása szerint néha beszunyókált közben. A legérdekesebb benne az, hogy a bőr reakciója független a fájdalomtól. Van, hogy nagyon vérzik és lilul a terület, mégsem jár fájdalommal. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy kinek mennyire lesz fájdalmas, így mindig kellő odafigyelést igényel a terület megfelelő érzéstelenítése.
Még számomra is kicsit ijesztő látvány volt az, hogy mennyire sötétek és intenzívek lettek a kész tetoválások, pedig jól tudom, hogy sokkal világosabb lesz az eredmény. Kíváncsian várom, hogy láthassam a pigment beépülésének folyamatát.
Gyorsan elrepült ez a pár hónap és az összes modulon túl vagyok, minden területet tetováltam már és ha a korrekciókkal is megvagyok, végeztem a tanfolyammal. Nagyon élveztem minden órát és rettentő hálás vagyok a rengeteg segítségért és türelemért az oktatóimnak, az a minimum, hogy cserébe sikeres sminktetováló leszek, hogy kellőképpen megköszönjem a bizalmat, hogy lehetővé tettétek számomra, hogy térítésmentesen elvégezzem ezt a számomra világmegváltó képzést.
Köszönöm Alexandra, hogy elindítottál ezen az úton.
